Szeptember 16-án a románok 187 éve ünneplik az első román lej (fordításban: oroszlán) megalkotását. A lej hivatalosan 1835. szeptember 16-án válik a román nemzeti fizetőeszközzé, amikor Alexandru Ghica, Vallachia uralkodója nemzeti érmeként bevezeti a 60 parallal egyenértékű lej értékét. Ekkor Románia még nem létezett egészként, hanem 3 nagy megyére volt felosztva: Vallachia (dél), Moldva (észak, kelet) és Erdély (közép, észak, nyugat). Mihail Sturza, Moldva uralkodója is szeretett volna érmét avatni Moldvában 1835-ben, de nem fogadta el az Otomán Birodalom – amely számára egy adót fizető államnak nem lehetett saját érméje, mivel ez a teljes függetlenség első jele lett volna.
A román lej története azonban a XVII. században kezdődik, amikor a 3 román megye kereskedelmi érmeként a holland tallérokat – löwenthaler – használta, amelyek érméként egy oroszlán képét ábrázolták. A román egyszerű emberek általánosságban „Leu”-nak (fordítás: oroszlán) nevezték. Ezt az érmét a XVIII. század második feléig használták. Még azután is, hogy a holland lowenthaler kivonult a forgalomból, a romániai helyiek továbbra is értékhivatkozásként használták, és az árakat hozzá jelentették.
Természetes volt, hogy az újonnan létrehozott román fizetőeszköz a Leu nevet kapta, hiszen a lakosság már akkor is ezt használta.
Érdekes megemlíteni azt a tényt, hogy a bolgárok, a mi déli nebulóink a Leva-t használják nemzeti érmeként, amit szintén oroszlánnak fordítanak. Még az amerikai fizetőeszköz, a dollár is a holland löwenthaler (löwenthaler – tallér, daler, dolár) nevet kapta.
