A medvék játéka egy archaikus szokás, amelyet szilveszterkor, különösen Moldovában gyakorolnak, és amely abból áll, hogy egy medvékből álló csoport egy rituálét értelmez. A medvehagymás bandát medvének álcázott medvehagymás lovasok, fütyülők és dobosok alkotják, akik mindegyike egy-egy különleges szerepet játszik. Néha a falkában szamarak vagy álarcosok is kísérhetik őket.
Eredet:
A medvejáték valószínűleg a középkorból származik. A 20. század közepére a cigánymedvék a falvakban medvékkel járták a falvakat, amelyek átgázoltak az „alsóháti” szenvedőkön. A dobolásban több medve által láncra verve tartott medvének kellett egy bizonyos ritmus szerint játszaniuk.
Van egy elmélet, amely szerint ez az ünnep pogány eredetű, a geto-dákoktól vették át. A medvés játékon kívül a szarvas- és kecskejátékok, valamint az újévi maszkírozás hagyománya, különösen ördögi maszkokkal, ugyanebből az eredetből származik. A medvetánc a halál és a feltámadás rituáléját jelképezi.
Moldvában:
A medvemaszkot-jelmez teljes medvebundából áll, amelyet pántokkal, szegecsekkel és vesszőkkel díszítettek. A Trotuș-völgyi dombvidék falvaiban a medvemaszkot borjú- és juhbőrből készítik.
Ezt a szokást a Trotuș-völgyben falvanként eltérő módon „medveharcnak”, „az övek találkozójának” vagy „az övek övének” is nevezik. Az országos megbecsülésnek örvendő játék formája és témája helyenként eltérő.
A Trotuș-völgy hegyvidéki részén élők számára a medve játéka a féktelen szabadságot szimbolizálja, a medence délkeleti részén élők számára pedig a különféle akrobatikákat végrehajtó, láncra vert medve az ellenkezőjét, azaz a szabadság teljes hiányát imitálja és sugallja.
Az első megnyilvánulási formát tartják a legrégebbinek és legértékesebbnek, amely a Dărmănești-i mélyedés falvaira jellemző, és Dărmăneștiben és Dofteanában őrzi hitelességét.
A medvék játéka Dărmănești, Asău, Dofteana és a Trotuș-völgy környező falvaiban az egyszerű szokástól a nagyszabású bemutatókig fejlődött. Idővel Dărmăneștiben a műsor az ország más megyéiből is kezdett nézőket vonzani.
Iulian Antonescu az 1970-es években egy televíziós adásban azt mondta: „Ebben a kiállításban olyan művészeti elemeket láttam, amelyek egy olyan teret fednek le, amely a neolitikummal kezdődik és a jelennel végződik. Ez a leghitelesebb és legérdekesebb folklórmegnyilvánulás, amit az ember láthat”.
Források
Szöveg és képek – Wikipedia Link
Videó – Youtube Link