A környékünkön élő gyerekeknek nagyon hamar meg kellett birkózniuk a munkával. A szegénység és a sok mezőgazdasági feladat miatt még a legkisebb gyerekeknek is megvoltak a maguk feladatai. Ezek főként az állatok gondozását jelentették: libák, kecskék vagy tehenek terelése. Minél nagyobbak lettek a gyerekek, annál nehezebbé váltak a feladataik. A növekedés azonban bizonyos kiváltságokkal járt …
A népi gyógyászat a gyógynövénytanra épült. Minden faluban voltak „nagymamák”, „boszorkányok” (nők) vagy „suttogók” (férfiak és nők). Ezek az emberek a betegek gyógyításával és a gonosz varázslatok elhárításával foglalkoztak. Úgy tartották, hogy csak a legidősebb testvér (az elsőszülött) gyakorolhatta ezt a szakmát. Azzal, hogy így nevezték őket, az emberek azonban nem a mágikus erejükre gondoltak. …
A templomból való visszatérés után az esküvői menet elindult vissza a menyasszony házához. Ott a menyasszonyt és a vőlegényt a már házas szüleik fogadták. Az anya és az apa kenyérrel, sóval és vodkával a kezükben kimentek a bejárati ajtóhoz, és megkínálták a násznépet. Közben az anya azt mondta és kérte a lányától: „Kenyérrel és sóval …
A születések évtizedekkel ezelőtt, a környékünkön lévő falvakban egészen másképp néztek ki, mint manapság. A legtöbb szülés otthon zajlott, az úgynevezett „nagymama-segítők” segítségével. Néha az asszonyok egyedül szültek. Ha a szülés bonyolult volt, megpróbáltak orvost hívni. A férfiak általában elhagyták a házat a szülés alatt, és nem vettek részt a szülő nő segítésében, néha még …
