A halál és a temetés szokásai és rítusai az ember életének fontos pillanataihoz kapcsolódnak. A halál és a temetés szokásain keresztül az emberek más, nem kevésbé fontos kapcsolatokat is megvalósítanak. A szokások során kapcsolatot teremtenek a halottak világával. A halotti tétek középpontjában az álmok állnak. A bolgár keresztények és muzulmánok úgy vélik, hogy a fogfájásról vagy foghúzásról való álmodozás nem jelent jót. Ha a fog elöl van, egy nagyon közeli személyt fenyeget, ha pedig hátul, akkor egy távolabbi rokont. A legnépszerűbb hiedelem szerint, ha egy tyúk kakas módjára kukorékol, hamarosan halál lesz a házban.
Szokások és szertartások a halál bekövetkeztekor
Az élet és a halál közötti átmenetet a bere lélek kifejezés jelzi. Az elhunyt ápolása már akkor elkezdődik, amikor még gyötrődik, azaz még a halál bekövetkezése előtt. Általános hiedelem, hogy a jó ember könnyen és gyorsan hal meg, a gonosznak pedig hosszan tartó agóniája van. A haldokló hozzátartozói által nyújtott gondoskodás nem az élet helyreállítására, hanem a szenvedés megszüntetésére irányul. Előfordul, hogy az életből a halálba való átmenet nem tud megtörténni, azaz a szenvedés folytatódik anélkül, hogy megszüntethető lenne. A bűnösök elsősorban ilyen veszélynek vannak kitéve. Ilyen esetekben a haldokló hozzátartozói betartanak bizonyos tilalmakat, és különböző rituális cselekményeket végeznek. A legelterjedtebb az a tilalom, hogy a haldokló előtt ne sírjanak és ne csapjanak zajt. Az emberek úgy vélik, hogy a kiáltásokat meghallja, és ez megakadályozza a halálát, azaz tovább szenved. A szájat és az arcot általában vízzel nedvesítik meg, hogy enyhítsék a fájdalmat.
Úgy tartják, hogy Azrael azért jön, hogy elcsalja a haldokló lelkét. Egy bizonyos idő elteltével (általában 40 nap) az elhunyt lelke elhagyja az élők világát, és a túlvilágra megy. A halált a „hodzsa”, a „sele” eléneklésével jelentik be. Az elhunytnak csukott szemmel kell járnia. Ezt valamelyik hozzátartozója teszi meg.
Halála után azonnal megkezdődnek a fürdés előkészületei. A fürdőzők számát nem állapították meg pontosan. Nemüknek azonban meg kell egyeznie az elhunyt nemével – a muszlimok körében az elhunyt férfiakat a hodzsa fürdeti. A muszlimok soha nem fürdetik az elhunytat otthon. Manapság ezt a műveletet a mecsetben, egy külön helyiségben végzik. A halott fürdetésekor meghatározott sorrendet tartanak be – először az arcot, a kezeket és a lábakat, majd a testet mossák meg. A fürdésnek ezt a sorrendjét „aptes”-nek nevezik. A muszlimok nem öltöztetik az elhunytat ruhába, a holttestet fehér kendőbe burkolják. A temetéshez használt fehér ruhát „keffin”-nek nevezik. A bebugyolált halottat 3 helyen/fej, derék és láb/ vagy 2 helyen/fej és láb/ bekötözik. Általában betakargatják azt, aki megfürdött. A halottat egy speciális hordágyra – „tabut” – helyezik, amelyet a mecsetben tartanak. Végül a tabutot és a halottat zöld ruhával takarják le.