A románok számára a szőlőszüret ősidők óta alkalom az ünneplésre, valamint bizonyos szokások és babonák felelevenítésére. A buzăui szőlősgazdák egyik ősi szokása, hogy a szőlőt fiatal és szép leányok lábbal zúzzák össze. Mások a szüret első napján ingyen adnak szőlőt a szegényeknek, hogy a következő évben is gazdag legyen a termés.
Köztudott, hogy egész szeptemberben, egészen október elejéig Románia bizonyos területein a háztartásokban a szőlőszedésnek, de az e foglalkozást övező szokásoknak is hódolnak.
A szőlősgazdák számára szeptember 14-e, a Szent Kereszt felmagasztalásának napja különleges jelentőségű dátum. A szőlősgazdák ekkor kezdik a szőlőszüreti szezont. A kereszt napjával kezdődik a Cârstovul vagy Ostrovul viilor, Viniţel vagy Viniceriu néven ismert ünnep, amely a falvak lakói számára örömteli alkalom.
„Minden romániai háztartásban a szeptembert a szőlőszedésnek szentelik. Sőt, a népnyelvben a szeptemberi hónapot La culesul viei, Borászat vagy Szőlőskert néven emlegetik. Mivel a bort szent ételnek tekintik, amelyet az egyházban az emberi élet legfontosabb pillanataiban (keresztelés, esküvő, temetés, áldozás) használnak, előállítása még mindig tiszteletben tartja az ősöktől örökölt hagyományokat” – írja Petruţa Pop, a hagyományoknak szentelt blog szerzője.
Az ország számos vidéki településén a borászok úgy vélik, hogy csak azután van joguk megkóstolni a szőlőskertek gyümölcsét, hogy az első szőlőt elvitték a templomba. Kereszt napján a böjtölő parasztok általában új diómagot és szőlőt esznek, és csak este, napnyugta után, vagy másnap kezdik meg az ünneplést.
Még ha már nem is a múltbeli méreteket ölt, a szüret fontos esemény a román falu életében, amely a szőlőhegyekkel tarkított dombokon kosarakkal, zsákokkal és szekerekkel felfegyverzett szőlősgazdák tucatjait gyűjti össze. A szőlőszedés ma már olyan tevékenység, amelyet a parasztok bizonyos helyi szokások és babonák tiszteletben tartásával végeznek.
A Buzău megyei Pietroasele községben, ahol a Dealul Mare szőlőskert húzódik, a szőlőszedés azzal a rituáléval kezdődik, hogy a fiatal, népviseletbe öltözött asszonyok összezúzzák a szőlőt. Először a falu legényei töltik meg a borkészítő kádat a Tamaioasa Romaneasca nevű ízesített szőlővel, amelyet idén először szedtek. Ezután a vőlegények forrásvízzel megmosott lábbal zúzzák össze a fürtöket.
Régebben a szőlőszüreti ünnepségek korábban kezdődtek. A szüret végeztével a szőlőskertek éjjel-nappal kiabálástól, puskalövésektől és hegedűs daloktól zengtek. „Számos tűz világította meg a dombokat, megmutatva az éjszaka sötétjében azt a helyet, ahol a pártakörök csoportosultak. Későn, csak reggel, napvilág felé szunnyadtak el a tüzek, a kutyák kezdtek megnyugodni, és már nem lehetett hallani a csárdást, a kobzát vagy a hegedűt” – írta I. C. Teodorescu 1935-ben megjelent „Szőlőhegyeink” című tanulmányában.
