A mi vidékünkön a népi kultúrában a halált egy fehér ruhába öltözött, kaszával a kezében lévő nő alakjaként képzelték el. Ha a halál idő előtt következett be (gyermek vagy fiatalembert érintett), azt vak halálnak nevezték. Az idősebb embereknek viszont hagyományosan fel kellett készülniük a halálra – ruhát és cipőt kellett készíteniük, ki kellett választaniuk a …
A menyasszony és a vőlegény ünnepének legfontosabb pillanata a nászszertartás szertartása volt. Ezekre hagyományosan az esküvő után – vagyis az ifjú pár első együtt töltött éjszakáján – került sor. E szertartás során a menyasszony egy tálon ült. Ez az edény nagyon fontos szerepet játszott a hagyományos esküvőn, mivel a termékenység és a születés szimbóluma volt. …
A templomból való visszatérés után az esküvői menet elindult vissza a menyasszony házához. Ott a menyasszonyt és a vőlegényt a már házas szüleik fogadták. Az anya és az apa kenyérrel, sóval és vodkával a kezükben kimentek a bejárati ajtóhoz, és megkínálták a násznépet. Közben az anya azt mondta és kérte a lányától: „Kenyérrel és sóval …
Egy hagyományos esküvő 6 napig tartott, és sokféle szakaszból állt: előkészületek, amelyek magukban foglalták az összeesküvést, a párkeresést, a jegyességet, az esküvő előkészületeit és a vendégek megkérését, majd már a leánybúcsút, a megváltást, az áldást, a megáldást, az áldás feloldását és az esküvőre való indulást, a templomi násznépet, a lakodalmat, a költözést, a násznépet, a …
