A templomból való visszatérés után az esküvői menet elindult vissza a menyasszony házához. Ott a menyasszonyt és a vőlegényt a már házas szüleik fogadták. Az anya és az apa kenyérrel, sóval és vodkával a kezükben kimentek a bejárati ajtóhoz, és megkínálták a násznépet. Közben az anya azt mondta és kérte a lányától: „Kenyérrel és sóval köszöntelek, egyezz meg Isten akaratával. Kenyérrel, vagy sóval, vagy a vőlegénnyel?” És a fiatal azt válaszolta: „És kenyeret, és sót, és a vőlegényt, hogy tegyen érte”. A menyasszony és a vőlegény ezután sóval mártott kenyérrel kényeztették magukat, vodkát ittak, és a poharakat hátuk mögé dobták, törésük a jövendőbeli boldogságot jelezte. A házba érve frissítők következtek – szeletelt kenyeret, bigót és más egyszerű, hagyományos ételeket szolgáltak fel. A lakodalom alatt végig kántálás folyt, gyakran humoros vagy éppen sértő személyleírások, mondván: „Kérem, ne haragudjon, mert ez egy esküvőn van, mindenfélét lehet énekelni”. Példák az ilyen énekekre:’
„Te nase druhnicki, oj to tak spoważniały,
uoj dać jam z kopa jajów, oj to by wysiedziały.”
„Starościna jidzie miedzo
komary jej tyłek jedzo,
a starosta jidzie bruzdo
ji uogarnia tyłek rózgo”.
„Nasza kucharecka kapuścina warzy,
sama się upasła, co już ledwo łazi.
Kucharecko, lepi gotuj,
nie jidz mięsa,nie daj gniotów.”
A gúnyos énekek mellett gyakorlatilag minden tevékenységet, még a legkisebbet is, énekkel kérték vagy írták le, pl. „Druzebko bácsi, gyere lassan, adj, adj, a káposztasóhoz”. Az étkezés után az emberek átvonultak a pajtába, esetleg a szomszédba, vagy kihordták az asztalokat a szobából, és táncmulatság következett. Ezt hagyományosan a rangidős vőfély kezdte a rangidős koszorúslánnyal. A következő lakomák és táncok több napon át felváltva zajlottak. A menyasszony otthonában tartott 2-3 napos lakoma után a jegyespásztor a lakodalmi rúddal jelentette be a menyasszony és a vőlegény hazaszállítását, és a hozományukat felpakolták a szekérre. A menyasszony oldaláról érkező vendégek minél több dolgot vittek magukkal, hogy gazdagítsák az új házasságot. Helena Kawa (sz. 1915) szerint: „És mindazoknak a vendégeknek, akik az ő oldaláról jöttek, amikor a nő odament hozzá, nagyon óvatosnak kellett lenniük. Mert bármi volt az asztalon, bármi volt a falon, bármi volt a kamrában, csak azt akarták megszerezni. Akár az udvaron volt, akár csirke, akár disznó, akár gereblye, akár kapa, mindent elkaptak, és követték a vőlegényt. Már amikor elkaptak valamit, az eltűnt.” Különleges dalokat énekeltek a násznépnek a szekérre való felszálláshoz, mint például:
„Węder, Kasiuniu, węder,
uod mamusinych węgieł.
Połóż kljucze na stolje,
już to rzędy nie twoje.
Już żeś się narządziła,
kljuczami nadzwoniła.”
„Oj siadaj, siadaj, zakochanie moje,
już to ni pomoże to płakanie twoje,
Już ten płacz twój nie pomoże,
zaprzęgnięte konie w wozie,
już musisz siadać.
Ach, rada by ja z wami usiadała,
jeszcze swoji mamie ni podziękowała:
Dziękuje ci, moja matko,
żeś mnie wychowała gładko,
teraz ni będziesz.”
A menyasszony házához érve az ifjú párt is kenyérrel, sóval és vodkával köszöntötték, és a házba belépve háromszor kellett körbejárniuk az asztalt a kenyérrel, majd az asztalra tenni. Ez azt jelentette, hogy most már maguk dolgoznak a kenyérért, és soha nem fogynak ki belőle az otthonukban. Ezután újból következett a lakmározás és a vendéglátás.