A színház és a város: A demokráciába való átmenet első lépései – „a város maga is színházzá válik”.
Az 5. század dicső Athénjában az ünnepek a polgárok életének szerves részét képezték, hiszen évente többször is megrendezték őket, és áldozatok, felvonulások, tánc- és zenei versenyek tartoztak hozzájuk. Ezeket az ünnepségeket a városállam és a gazdag polgárok finanszírozták, mivel így próbálták elnyerni az emberek kegyeit.
A Peisistratidák voltak azok, akik a dionüszosziaknál létrehozták az első drámai díjjátékokat. Az első tragikus előadásra a Nagy Dionüszioszok keretében került sor i. e. 534 körül. Periklész további zenei versenyekkel gazdagította az ünnepségeket. „A polgárok az együttlétük kontextusában élhették meg önmagukat”, mivel mindannyian együtt, csoportként és ugyanakkor mindenki egyénként vett részt az ünnepségeken.
Az egyik legnagyobb esemény a Nagy Dionüszosziak volt. Ezekre március végén került sor a városközpontban. Voltak még a vidéki dionüszosziak is, amelyekre decemberben került sor. Amint a neve is elárulja, ezt az ünnepet Dionüszosz istennek szentelték, és kezdetben Peiszisztratosz politikai okokból támogatta. Ezt az istenséget főként az alsóbb néptömegek fogadták el, és így a zsarnokok politikai célszerűségből használták fel ezeket az ünnepségeket, mivel ők maguk az arisztokrácia ellen és az egyszerű nép javára álltak, amely a társadalom peremére szorult, és az arisztokráciával egyenlő jogok megszerzésére törekedett. Dionüszosz ünnepével ezek a törekvések megerősödtek. Más szóval a Peiszisztratidák azért hozták létre a Nagy Dionüszosz-ünnepséget, hogy közelebb kerüljenek a vidéki lakossághoz, amely a fő támogatójuk volt. Ugyanakkor a kollektivitás érzése is erősödött, mivel az alsóbb osztályok mindannyian összegyűltek az általuk támogatott isten tiszteletére rendezett ünnepen, és közös kultikus céllal együtt éltek. Ez a kollektíva volt az egyik első lépés a demokráciára való áttérés felé. Hasonló megmozdulásokat tettek a zsarnokok az egész görög területen.
BIBLIOGRÁFIA
Görög
Vernant Jean-Pierre, „Εντάσεις και αμφιλογίες στην αρχαία ελληνική τραγωδία”, στο: Jean-Pierre Vernant и Pierre Vidal-Naquet, Μύθος и τραγωδία στην αρχαία Ελλάδα, μτφ. Στέλλα Γεωργούδη, τμ. 1, 2 τμ., 2η., Ζαχαρόπουλος, Αθήνα 1988
Meier Christian, Η πολιτική τέχνη της αρχαίας ελληνικής τραγωδίας, επιμ. Μαρία Ιατρού, μτφ. Φλώρα Μανακίδου, Καρδαμίτσα, Αθήνα 1997.
Vernant Jean-Pierre, „Οιδίπους, ο σύγχρονός μας;”, στο: Μτφ. Μ.Ι. Γιόση, Σμίλη, Αθήνα 2003.