Egyedi jellegénél fogva vallási ünnep térségünkben a Corpus Christi néven közismert ünnep. Teljes neve Krisztus Legszentebb Testének és Vérének ünnepe. Ezt az ünnepet rendhagyó módon (az éves naptárhoz képest), a pünkösd utáni tizenegy napon – mindig csütörtökön – ünnepeljük. Lengyelországban a 14. században vezették be. Az ünnep megünneplése az úgynevezett summával – az adott templomban a főmisével – kezdődik. Ezt követi az ünnepség legfontosabb része – a körmenet, amely egyházmegyétől függően különböző méreteket ölt – néha csak a templom körül, máskor pedig az egész város utcáin keresztül zajlik. Ennek az ünnepségnek a lényege a szentségeknek a templomon kívülre – az egész néphez – való kivitele és a hit nyilvános kinyilvánítása minden hívő részéről.
A körmenetet az abban az évben elsőáldozó gyermekek vezetik ünnepi fehér ruhájukban. Elöl mennek a fiúk, akik harangokkal jelzik mindenkinek, hogy a Szentséget kivitték a templomból. Ezután következnek a lányok, akik virágszirmokat terítenek a szentmise előtt. Ezután egy pap következik, aki egy baldachin alatt monstranciában viszi a szentséget. Mögötte a különböző plébániai csoportok szentképeit, szobrait, feretróit, zászlóit és lobogóit viszik külön állványokon. A körmenet végén az összes hívő gyalogol. Az ünnepi öltözet kötelező. A kisgyermekek fehérbe öltöznek, a szolgálatban lévők – tűzoltók, rendőrök, katonák – ünnepi egyenruhát viselnek, míg egyesek hagyományos viseletet viselnek.
A körmenetet négy mezei oltárhoz vezetik. Ezeket a közelben, az adott utcában élők készítik és díszítik fel. A házak lakói, ahová a körmenetet vezetik, gyakran szentképeket helyeznek el az ablakukban. Az oltárok díszítése főként zöld ágakból – nyírfa, lila, hárs és virágok1 – áll. Érkezéskor az oltárt fogaskerekekben égetett füstölővel megfüstölik. Minden oltárnál szentírási szakaszokat olvasnak fel: Máté evangéliuma, majd Szent Márk evangéliuma, Lukács evangéliuma és végül Szent János evangéliuma. Az adott oltárt elhagyva az emberek gyakran letépik az oltárokat díszítő ágakat, mert hisznek azok mágikus, védő tulajdonságaiban. Ezeket az ágakat aztán otthon tartják, vagy a szántóföldekre karózzák. A körmenet végén ünnepi áldást osztanak a szentségekkel.
1A. Gaweł, Rok obrzędowy na Podlasiu, Białystok, 2013, s.204-207