A vidékünkről származó viseletet Hrubieszów-Tomaszów viseletnek nevezik, és előfordulása a Második Lengyel Köztársaság határain belül a Lublini vajdaság délkeleti területeire, a Volhíniai vajdaság délnyugati területeire és a Lwówi vajdaság északkeleti területeire terjedt ki. A viselet legfontosabb jellemzője a bikulturális jelleg – kisebb különbségektől eltekintve a lengyel és az ukrán csoportok jellegzetes vonásait hordozza.
Egy ünnepi öltözet legtöbbször csak egy ember tulajdonában volt. Csak a legfontosabb ünnepeken – éves vagy családi ünnepeken – és a vasárnapi misén viselték. Lényegesen díszesebb volt, mint a hétköznapi ruhák, és olyan kiegészítő elemeket tartalmazott, amelyeket nem használtak a mindennapokban. Mind a férfi, mind a női ingeket és mellényeket keresztszemes vagy egyszerű hímzésekkel díszítették. A szoknyákat és a ruhadarabokat néha szalagokkal, csipkével vagy ecsettel (a szoknyák finom gyapjúszállal való kikészítése) díszítették. Télen gyapjúszoknyát hordtak. A női viselet további elemei voltak a kaftánok, mellények, szákok, kurtik, syrolakok, kabátok. Ezek különböző szabású felsőruhák voltak. A hosszú ujjúakat a férjes asszonyok, míg az ujjatlanokat a hölgyek viselték. Szürkésbarna vagy fehér kárpitszövetből, fekete bársonyból, sima gyapjúszövetből, flanelből, barchánból vagy perkálból varrták őket. Mindegyiket díszítették – néha csak üveggombokkal, de leggyakrabban szalagokkal vagy hímzésekkel. A férfi viseletben a hímzett ing mellett megkülönböztető jellegzetesség volt a szőtt, széles pojzsa, amely a mindennap viselt kenderzsinórt helyettesítette, és az ing övezésére szolgált. A férfiak kétféle kaftánt használtak – vagy fehér vászonból készült saját szövetből, vagy szőtt kelméből. Ezeket jellegzetes, négyzet alakú, átlósan keresztezett átlójú hímzésekkel díszítették. A kiegészítő díszítés színes zsinórokból és kék vagy fekete szövetből készült applikációkból álló fűző volt. Felsőruhaként nyáron vászonruhát, télen pedig gyapjúruhát viseltek1. Ezek a ruhadarabok a férfiak és a nők esetében azonosak voltak. Ünnepnapokon a felnőttek cipőt viseltek – a férfiak bőr bakancsot, a nők fűzős csizmát. A szegényebb lakosok és a gyermekek mezítláb jártak, vagy mészkőről készült cipőt viseltek. A férfiak nyáron szalmakalapot, télen pedig különböző szőrmekalapokat, a későbbi években pedig maciejówka-kalapot viseltek. A férjes asszonyok fejfedője egy speciálisan megkötött sapka volt. Ennek alapja egy fából készült karika volt, amelyre a hajat feltekerték. Ezután egy fehér hálós aljú sapkával fedték, amelynek a szélén fehér vászoncsík volt, és a tetején egy kendő volt (egy kb. 80 cm széles és 2-3 m hosszú, saját készítésű vászondarab), a későbbi években pedig egy fejkendő, amelyet jellegzetes módon az áll alatt keresztbe tettek, majd a tarkónál megkötöttek. A női viseletet gyöngyökkel egészítették ki. A gyöngyök típusa, a gyöngysorok száma és mérete meghatározta a nő vagyonát. A természetes gyöngyök voltak a legértékesebbek, a többszínű üveggyöngyök pedig a legnépszerűbbek.
1 E. Piskorz – Branekova, Tradycyjne stroje i hafty hrubieszowsko – tomaszowskie, Zamość, 2011, s.14-35