A nesztinarstvo az egyik legősibb bolgár szokás, amely több ezer évvel ezelőtt alakult ki. Megjelenése a trákokhoz és napkultuszukhoz kötődik. Ez a szokás a 20. század elejétől jellemző a kelet-trákiai – délkelet-bulgáriai bolgár falvakra.
A nesztinárius játékok egyedülállóak, a hozzájuk kapcsolódó rítusok pedig mágikusak. Sajátos népdalok és hangszeres előadások váltakoznak a duda és a dobok hangjaival, és a Nestinarira jellemző, hogy erősen vallásosak. Úgy tartják, hogy bárki, még ha nem is a Strandzha régióból származik, fesztinárrá válhat, ha erősen hisz a rítus isteni lényegében. A legfontosabb azonban a rítus iránti szeretet. A parázson táncolva, a valóságtól elszakadva üdvözlik a közelgő nyarat, dicsérik a Napisten nevét, aki magával hozza a tüzet, és kérik, hogy adjon nekik egészséget, sikert és termékenységet az év során. Miután a bolgárok elfogadták a kereszténységet hivatalos és egyetlen vallásként, a rituálét az egyház eretnekségként betiltotta, és a tűzön járó emberek a feledés homályába merültek. A 14. században (Kr. u.) a Strandzha-hegységben lévő bolgár Balgari falut, amelyről úgy hitték, hogy a nesztinári fővárosa és legfontosabb helye, felgyújtották. Egy idős asszony látta, hogy a házakkal együtt a kápolna is ég. Minden erejével mezítláb és megtépázva bement, felkapta az egyetlen megmaradt és a tűz által érintetlenül hagyott „Szent Konstantin és Szent Elena” ikonját, és kivitte a tűzszénen keresztül. Nem volt rajta nyoma égésnek. Azóta a Nestinarstvo újjáéledt. A nesztináriusok a parázson át karjukban viszik a betegeket a gyógyulásért, a gyerekeket és a fiatalokat pedig a hosszú életért. A Nestinarstvo maga találja meg a kiválasztott és méltó személyt. A Nestinari mondják: „Ahhoz, hogy táncolhass a parázson, akarni kell, hogy játszhass és ne égj meg, kiválasztottnak és védettnek kell lenned Szent Konstantintól és Szent Helénától. Amikor érzed, hogy a zene elragad téged, a dob megdobban a szívverésed, úgy érzed, hogy repülsz, a tested összezsugorodik, és minden eltűnik körülötted, azt sem fogod tudni, mikor kezdtél el táncolni elvarázsolva a szikrázó parázson”.
A szertartás sötétedéskor kezdődik, miután a tűz parázzsá változik. Átmérője körülbelül két méter, vastagsága pedig öt-hat centiméter. A legidősebb Nestinari lépnek bele először. Háromszor megkerülik a parazsat, majd átmennek rajta. Ezután kezdődik az igazi tánc. A Nestinari harsány kiáltással lép be a tűzkörbe. Lábukat a parázsba nyomva keresztezik a parazsat, és folyamatosan kiabálnak. A Nestinari táncol, miközben kezükben tartják Szent Konstantin és Szent Heléna virágokkal díszített ikonját. A tánc fokozatosan lassabbá válik, nyugodt mozdulatokkal, és végül a tánc befejeződik. Manapság ezt a rituálét már nem annyira rituális táncként érzékelik, mivel főként a bolgár éttermekben attrakcióként adják elő. A rituálé 2009-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára és a szellemi kulturális örökség nemzeti reprezentatív listájára „Élő emberi kincsek – Bulgária” címmel.