A tánc igen gyakori szórakozási forma volt, amely mind az ünnepi összejöveteleket (pl. névnapok, esküvők, aratási ünnepek), mind a mindennapi mulatságokat (pl. tollfosztás, savanyú káposzta savanyítása vagy egyszerű táncok) kísérte. A tánchoz szükséges zene megrendelése és kifizetése gyakran a munkában való segédkezésért járó fizetség egyik formája volt a gazdától. A vidéki emberek közösséget alkottak, amelyben együtt dolgoztak és játszottak. A tánc a szórakozás gyakori formája volt, és a több száz lakosú falvakban általában 5-10 különálló népi együttes működött. A táncmulatságokat általában nagyobb házakban tartották, amelyekből padokat és asztalokat vittek ki, hogy minél több helyet biztosítsanak. A táncot a csárdában járták, de a kevés hely miatt a táncot megrendelő (a táncért fizető) személy és a kíséretre meghívottak táncoltak. Az egyes dallamokat a
kiáltással (pl. „Majdaniak, játssz!”) vagy egy adott dallam éneklésével, ének formájában (pl. „Jak bede umiroł, to se każe zagrać, żeby mi sie było miło z tego światu zabrać”). Egy Majdan Górny-i hagyományos népi hegedűs, Aleksander Kowal beszámolója szerint gyakran rendeltek úgynevezett „öltönyt”, amely meghatározott sorrendben játszott dallamokból állt. Ez egy keringő, polka, oberek vagy cipzár és egy további, a zenekar által választott dallam volt. A „öltöny” eltáncolása után a táncosok csoportja kicserélődött, és a zenekarnak újra el kellett játszania azt.
Az öltöny a legjellemzőbb és leggyakoribb táncokból állt. Mindegyiket főként pörgősen táncolták, vagy a jobb vagy a bal váll mögött, a tánc első vagy második irányában (úgynevezett „a nappal” vagy „a nappal szemben”). A keringő 3/8-os metrumú tánc, amely egy vagy több részből áll. Laposan, lábujjhegy nélkül táncolták. A polka ezzel szemben lendületes tánc, 2/4-es metrumban, szintén egy vagy több részből áll. A polkáknak általában saját, szokványos nevük volt (pl. „Polka Wojtusiowa”, „Polka Siarczysta”, „Polka Wieśniak”); nálunk is jellemzőek voltak a zsidó közösségtől átörökített és átvett polkák. Az Oberek háromrészes tánc, vidékünkön egyenletes, csúszó lépésekkel előadott tánc.
A mi területünkön egyedülállóak a zwak és a majdaniak táncok. Ezek hármas metrumú táncok. A majdaniak az oberek táncával azonos tánc, csak lassabb tempóban. A zanzaniant viszont általában az idősebb táncosok számára tartották fenn, az oberek lépéssel szemben a második ütemben történő második lépés helyett a láb jellegzetes húzásával adták elő. Sajátos dallamtípus a környékünkről a podróżniaki – oberek jellegük jelzi, hogy táncmulatságokon is használható, de gyakran rubato a tempó. Azok a táncosok, akiknek nem okozott nehézséget alkalmazkodni ehhez a sajátossághoz, tánchoz is használták ezeket a dallamokat, de a zenészek gyakran jelezték, hogy pihenésre játszották őket.