A népi gyógyászat a gyógynövénytanra épült. Minden faluban voltak „nagymamák”, „boszorkányok” (nők) vagy „suttogók” (férfiak és nők). Ezek az emberek a betegek gyógyításával és a gonosz varázslatok elhárításával foglalkoztak. Úgy tartották, hogy csak a legidősebb testvér (az elsőszülött) gyakorolhatta ezt a szakmát. Azzal, hogy így nevezték őket, az emberek azonban nem a mágikus erejükre gondoltak. A „boszorkány” elnevezés a „tudás” szóból eredt, ezért a nőtlen fiatal lányokat „babáknak” – „tudatlanoknak” – nevezték. A gyógynövények hatását általában imák segítették. Innen származik a „suttogó” és a „suttogó” elnevezés. Néha különleges rituálékat is végeztek.
Ilyen rituálék közé tartozik a tojáskiöntés, amely a mai napig népszerű a környékünkön. Olyan kisgyerekeknél alkalmazzák, akik valamilyen okból sokat sírnak. Azt mondják, hogy esetleg megijedtek valamitől, vagy beleszerettek valakibe. Az ilyen rajongás megelőzésére egy piros masnit kötnek a babakocsira, és ha valaki találkozik egy kisgyerekkel, ne lelkesedjen túlságosan a szépségéért, mert akkor jön a rajongás. Ha azonban hangosan kimondja például, hogy „Milyen szép!”, akkor a bal válla fölött köpje ki, hogy elhárítsa a bűbájt. Ha azonban a gyermek mégis elvarázsolódik vagy megijed, és egész éjjel sír, akkor „suttogónak” kell mennie. Ő egy tojást nyújt át a gyermek feje fölött, miközben a „Miatyánk”, az „Üdvözlégy Mária” és a „Hitvallás” imákat mondja. Azt mondják, hogy a tojás ekkor elhomályosul, mert elviszi a félelmeket vagy a bűbájt. Városunkban a mai napig 2 ilyen gyógymódot gyakorló van.
A népszerű kisebb hiedelmek általában a szerencsével, a jóléttel vagy a házassággal kapcsolatosak. Ma már gyakran abszurd módon ismételgetik őket, bár sokan még mindig ragaszkodnak hozzájuk „a biztonság kedvéért”. Tehát ne tedd a pénztárcádat a földre, mert nem lesz pénzed. Hosszú utazás előtt ülj le egy kicsit, hogy biztonságban elérd a célodat, és elvégezd a tervezett ügyedet. Ne ülj le az asztal sarkába étkezni, ha leány vagy agglegény vagy, mert ez öregséget sejtet. Ne aludjon úgy, hogy a lábát a kijárati ajtó felé fordítsa, mert ez „halálos” beállítást jelent (a hagyomány szerint így viszik ki a házból az elhunytat). Ne köszönjünk, ne búcsúzzunk, és ne adjunk át semmit a ház küszöbén – ez a hiedelem összefügg azzal a nagyon régi hagyománnyal, hogy a halottakat a házak küszöbén temetik el. Zivatar esetén gyújtsunk meg egy villámgyertyát, és helyezzük az ablakba – így a villámok nem érik el a házat. Sok ilyen hiedelem volt; csak néhány maradt fenn a mai napig.
A gyógynövények azonban a legfontosabbak voltak a gyógyászatban és a hiedelmekben. Úgy vélték, hogy varázserejük van. A szeretetfűről például azt hitték, hogy szerelmi bájital. Ha egy lány szerelemre akart bírni valakit, akkor szerelemvirágot tett az ételhez vagy italhoz, és azt adta neki. A mirtusz a szüzesség szimbóluma volt, és elősegítette a termékenységet. Ezért minden házban, ahol fiatal menyasszonyok éltek, cserépben termesztették, majd esküvői koszorúkba fonták. A rutát afrodiziákumnak tartották, és a kertekbe ültették azok a leányok, akik minél hamarabb férjet akartak találni. Az öregség ellen is hatékony segítségnek tartották. A rozmaring viszont a hűséget segítette elő, ezért az esküvő után a menyasszony rozmaringcsokrot tűzött a vőlegény mellényére. Természetesen a gyógynövényeket napi szinten használták, és hatásukat ma már tudományosan is bizonyították: a nyírfakéreg, a láz csökkentésére; a hársfű főzete, mint izzasztó; a tölgyfakéreg, amelyet helyileg használtak a nemi szervek gyulladásaira, aranyérre és fekélyekre; a kamilla, mint gyulladáscsökkentő; a levendula, mint nyugtató; a sóska magja hasmenés ellen; a tejfű szirup erősítésre, és kakukkfűvel keverve köptető; a fenyőszirup köhögésre és megfázásra. Ez csak néhány példa őseink tudásából. Ma már nevetünk némelyiken (például a terhesség megelőzésére szolgáló gyógymódon, amelyhez háromszor kellett egy kútba köpni), de némelyikből sokat tanulhatnánk a természet erőforrásairól, amelyeket ma már nem használunk a gyógyszergyárak által szállított kémiai gyógymódok javára.