A régi kontinens, Európa, a több mint ötven földrajzi régiót egyesítő, különleges kulturális örökséggel rendelkező földrész egy mitikus eseményről kapta a nevét. Azt mondják, hogy Európa a föníciai uralkodó lánya, Kadmosz, Théba alapítójának nővére volt. Európa, egy fiatal nő, akinek nagy szemei voltak, ahogy a „nagyszemű” kifejezés is jelenti, a rétekre ment, hogy más fiatal lányokkal játsszon. Ott találkozott Zeusz istennel, akit elbűvölt Európa szépsége. Zeusz, akit Erósz isten megigézett, erős fehér bikává változott, és nyugodtan közeledett Európához, és megpróbálta felkelteni az érdeklődését. A lány elvarázsolta, és játszani kezdett vele, végül pedig meglovagolta. Aztán villámgyorsan futni kezdett a gyönyörű lánnyal a hátán. Európa sírva fakadt, és félt ugrani, mert azt hitte, hogy megölik. Zeusz a Tritonok és a Nereidák kíséretében megérkezett Krétára, és elrejtette a lányt a Diktaeus Andros barlangjában, ahol Rhea megszülte magát Zeuszt. Ott született meg Európa és Zeusz szerelmének eredményeként Minósz, Rhodamanthosz és Sarpedón. Zeusz azonban elhagyta Európát a trónja miatt, és ezután feleségül ment Kréta királyához, Aszterioszhoz. Később fia, Minósz lett Kréta királya. Európa kultusza széles körben elterjedt, és sok helyen használták a nevét, például az Evropos folyó, amely az Olümposzból ered.
Ez a legenda számos művész számára ihletforrás volt mind mozaikokon, mint például a Spártában talált, a 4. századból származó mozaik, de vázákon és a kortárs festmények és szobrok újabb alkotásain is, mint például Tiziano, Veronese, Rubens, Rembrandt, Jean Batiste és Matisse (Zuffi, 2006). A legrégebbi ábrázolás a selinundai templom előtt található (Kr. e. 600). Ma az elragadtatás jelenete uralja az Európai Unió érméjét a 2 eurós görög változatban.
Bibliográfia
Zuffi, S. (2006) Tiziano. Αθήνα: Ημερησία