A menyasszony és a vőlegény ünnepének legfontosabb pillanata a nászszertartás szertartása volt. Ezekre hagyományosan az esküvő után – vagyis az ifjú pár első együtt töltött éjszakáján – került sor. E szertartás során a menyasszony egy tálon ült. Ez az edény nagyon fontos szerepet játszott a hagyományos esküvőn, mivel a termékenység és a születés szimbóluma volt. Az esküvői szertartás volt az egyetlen alkalom, amikor bárki ráülhetett a tálra. Mivel ez volt a hely, ahol a kovászt tartották és a kenyér kelt, tisztelettel bántak vele. A dagasztótálra ültetés a menyasszony és a vőlegény számára a kenyérbőséget, a számos utódot és a gazdagságot hivatott biztosítani. Az asszony által használt edény jelenléte azt is jelezte, hogy a fiatal nő új szerepet vállalt, és ezentúl ő volt a háziasszony az új családban1. A menyasszony elvarázslásakor a füzért, amely a szüzesség jelképe volt, levették, és a férjezett nő jeleként sapkát tettek rá. Ez olyan rituális pillanat volt, amelyhez csak a nőknek volt hozzáférése. A legrégebbi időkben ez egy kamrában zajlott, férfiak számára hozzáférhetetlenül, gyertyafénynél. A temetés alatt a „Chmiela” című dalt énekelték, amely Lengyelország minden régiójában különböző változatokban van jelen, és valószínűleg még a pogány időkből származik.
„Żebyś ty, chmielu, po tyczkach nie liaz,
tobyś nie robiuł z panienek niewiast.
Oj, chieliu, oj, nieboże, wlaz na tyczki, zleźć nie może,
oj chmieliu niboże.”
Az esküvői bankett után minden vendégnek megengedték, hogy még egyszer utoljára táncoljon a menyasszonnyal, anélkül, hogy a férje engedélyét kérte volna, de a táncért fizetni kellett. Ezt a pillanatot nevezték „gyűjtés a fejdíszért”. Itt is az volt a legfontosabb ének, hogy egyenként hívták fel az összes vendéget, és arra biztatták őket, hogy táncoljanak és fizessenek a menyasszonynak.
„A czy dacie czy nie dacie, jakże wy jej powiadacie,
Trzeba jej dać, nie żałować, na czepyczek podarować”
„Dajcie, dajcie, bo wy macie, wy na handlu zarabiacie,
dajcie dajcie na bursztyny, żeby miała ładne syny,
dajcie, dajcie, na niecułki, żeby miała ładne córki.”
„Wszystkie druhny wlazły na piec, bo sie boją dać na czepiec.
Wszystkie druhny, złaźta z pieca, podarujta coś do czepca.”
Ez a játék még egy óránál is tovább tartott. A szertartás végén elégették a nászrudat (hogy senki ne vigye el), és felosztották a korowaj-t, amiből minden násznép kapott egy-egy darabot. A vőfély feladata volt a korowaj levágása, a háziasszony pedig sorban szétosztotta mindenkinek. Manapság egy szimbólum van jelen – a korowaj maradványa esküvői torta formájában. A vágást azonban a menyasszony és a vőlegény végzi, és a vőfélyek, a vőfély, a marsall vagy a zászlós egyáltalán nem vesznek részt az esküvőkön.