A cikkekben leírt régió, úgymond, különböző – geológiai, állami, etnológiai vagy történelmi – területek átfedése. Három részre szokás osztani: Nyugati, Középső és Keleti vagy más néven Gorajskie, Tomaszowskie és Rawskie. Ez a terület – határ menti jellegéből adódóan – a kultúrák keveredésének jellegzetes vonásaival rendelkezik. Nézzük tehát különböző szemszögből.
Geológiai szempontból a Roztocze egy 180 km hosszú és 20 km széles hegyvonulat, amely Kraśniktól Lwówig húzódik. Idézek egy leírást az 1881-es „Lengyelország és más szláv országok földrajzi királyságának szótárából”: (dombok) „a Lvovi medencét egy magaslat köti össze a Gologory nyugati lejtőjével. Ez a hegyvonulat, amely Zamarstynow és Klepariv közelében kezdődik Lvov mellett, 380 m magasságban északnyugatra húzódik Magierowig, és onnan a Bug és a San folyókkal majdnem egyenlő távolságban Potylicz, Werchrata és Belzec felé folytatódik. A Bug és a San folyók vízgyűjtőjét képezi. A Roztocze főgerince egy hosszúkás és keskeny dombvidék formája, amely fölött elszigetelt buckák emelkednek. Kelet felé csak két hosszabb, alacsony szikla szakad le a főgerincről, és követi a Pełtwa és a Jaryczówka folyók folyását egészen Zadwórze és Milatynig. A Roztocze keleti tömbje a ¯ółkwia feletti Haraj-hegytől észak felé meredekebben lejt, és sok helyen mély völgyek és szakadékok előzik meg, amelyeknek sziklás oldalát és alját hatalmas homokkő törmelék borítja. A nyugati lejtő sokkal lankásabb, széles homokos és erdős dombokba ágazik, amelyek néhol egészen a San folyó partjáig érnek „1 .
Míg a geológiai állapot természeténél fogva nem változott, és ugyanaz maradt, addig történelmileg a régiónak időről időre más és más közigazgatási hovatartozása volt. A 10. században e földek egy része a Czerwieńskie Grody (Vörös Ruszin Udvar) területén feküdt, I. Mieszko uralma alatt. Ezek a Lengyelország és Rusz határán fekvő települések I. Mieszko herceg, majd később Bolesław Chrobry király és a Rusz hercegek közötti viták tárgyát képezték: Vladimir, majd Jaroslav és Mstislav között. A 11. században, a Kijevi Rusz felbomlása után a terület a Halicsi és Vlagyimiri Hercegség része lett. A 12. században itt váltak szét a bełszki és a przemysli fejedelemségek. A 12. és 14. században, a tatárjárásokat követően ezek a területek többször, felváltva kerültek a Litván Nagyhercegség, a Lengyel Királyság és ismét a Litván Nagyhercegség uralma alá. 1462-ben a Belényesi Hercegség a koronához került, és Vörös Rusz tartományban tartományi státuszt kapott. Ebben a formában egészen Lengyelország első felosztásáig fennmaradt2. Az első felosztás után ezeket a területeket nagyrészt Ausztria csatolta magához. A későbbi felosztások nem érintették a határokat ezen a területen. Csak a Varsói Hercegség létrehozásakor és területének kiterjesztésekor került bele a Zamość melletti Roztocze földek egy kis töredéke. A kongresszus és a Lengyel Királyság létrehozása után a délkeleti határ Tomaszów Lubelski és Bełżec között húzódott, ahol még ma is áll egy határállomás a felosztások idejéből. Az első világháború után, 1919-ben újjászületett a Lengyel Köztársaság, amely egész Roztocze-t a határai közé foglalta. Azonban nem sokáig, mivel a második világháború alatt a határ ismét átlépte a Roztoczét, ezúttal Oroszország és Németország között. 1941-ben az egész Roztocze a „Nagy Birodalomhoz” került, 1944-ben pedig a területet teljesen elfoglalták az oroszok. A háború befejezése után az új lengyel határt keleten a Bug folyó vonalán húzták meg. Az 1945-ben és 1951-ben megállapított határvonal ma is érvényben van, és Roztocze ma két ország része: Lengyelországé és Ukrajnáé.
1 W. Łysiak, Roztocze, Historia i kultura I, Tomaszów Lubelski, Lubaczów, 2011
2 E. Okoń, Historia i kultura I, Tomaszów Lubelski, Lubaczów, 2011