Romániában karácsonykor karácsonyi dalokat énekel egy énekkar.
A hagyományos közösségben a karácsonyi énekesek csoportját főként hajadon fiúk alkották. Velük párhuzamosan a gyerekek is énekeltek, csoportjuk hierarchiája és szabályai kisebb léptékben a fiúcsapat szervezettségét tükrözték.
A banda 10-20 fiatalemberből állt, és szinte teljes egészében a fiúk korosztályát foglalta magába, akiknek jelentős szerepük volt a téli ünnepekhez kapcsolódó rítusok és egyúttal a házasság előtti vagy nászi rítusok lebonyolításában.
A bandába felvett fiúk 14 és 21 év közöttiek voltak, és elvileg nőtlenek. Regionálisan léteznek olyan éneklési formák is, amelyekben a legények és a fiatal házasok vagy öregek vegyes csoportjai, esetenként lányok is részt vesznek.
A társulatba való bekerüléshez szükséges tulajdonságok általában a sportos testalkat, a zenei hallás vagy a tánctudás, a társulat repertoárjának ismerete, amely 5 és legfeljebb 60 ének között lehetett.
A fiatalok december 15-e körül, a karácsonyi böjt kezdetén gyűltek össze a falu egyik házában, és összeállították a csoport énekrepertoárját, amelyet a szenteste (december 24.) és Szent Ion (január 7.) közötti időszakban adtak elő.
December 6-án (Sânicoara), a Nicolae nevét viselők éneklése után került sor a banda vezetőségének megválasztására. A szüzek a teljes karácsonyi éneklés ideje alatt (december 6. és január 7. között) a falu egyik házi gazdájának házában telepedtek le, akinek cserébe különböző házimunkákat végeztek: fát hoztak, vizet hordtak, istállót takarítottak, és itt tartották az ostromtörő mulatságot is , amelyen a házigazda is részt vett.
A dalosok csoportjának kötelessége a falu összes házát felkeresni, vagy a házigazdák rangja szerinti sorrendben (kezdve a pappal, a polgármesterrel, a tanítóval), vagy pedig sorra véve az egyes háztartásokat.
Abban az esetben, ha a karácsonyi énekesek csoportját nem fogadták, a fiúk a csíksomlyói dobot verték, harsány kiáltásokkal szólították meg a házigazdát, sőt az ajtókat is leszedték a zsanérokról.
Források:
Mihai Pop, Obiceiuri tradiționale românești, editura Univers, 1999;
Pavel Ruxăndoiu, Folclorul literar în contextul culturii populare românești, editura Grai și Suflet-Cultura națională, 2001;
Nicolae Constantinescu, Ioana Ruxandra Fruntelată, Modul de Folclor pentru Învățământul rural, 2006;
Rodica Colta, Sărbători și datini de peste an. O anchetă transfrontalieră asupra culturii tradiționale, Editura Etnologică, 2017;
Narcisa Alexandra Ştiucă, Sărbătoarea noastră cea de toate zilele, Editura Cartea de Buzunar, 2006;
Monica Brătulescu, Colinda românească, editura Minerva, 1981;
Simion-Florea Marian, Sărbătorile la români, Editura Fundației Culturale Române, București, 1994;
Tudor Pamfile, Sărbătorile la români, Editura Saeculum I.O., 1997.